macifacebook


VÁLJ RAJONGÓVÁ! >>>

Köszöntő

 

Szeretettel köszöntelek a honlapomon!

 

Ez egy macis oldal, de sok mindent megtalálsz itt, ami lehet érdekelhet, ha nem is Téged, kedves Látogatóm, de egy Kisgyereket, esetleg Kamaszt, vagy Valakit, akit szeretsz, és gondolod, megosztod Vele, Velük az itt szerzett információkat.

Macikkal találkozol, akik régi bearanyozói életemnek. El sem tudod képzelni, hányféleképpen volt már, és lehet még a segítségedre Neked is.

 

Ezen az oldalon találsz majd egyebet is.

Tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek olyan számukra egyedülálló megoldást, amivel tovább tudnak majd lépni a megakadásukon. Itt is befuthat egy maci, ezeken a foglalkozásokon.

 

Aztán beugorhatsz a „Brummogdába”, és kedvedre varrhatsz egy bocsot, magadnak vagy valakinek, akinek örömet szeretnél szerezni. Minden instrukciót megkapsz ahhoz, hogy lelket lehelhess élettelen anyagokba…hogy megszülethessen a Te mackód.

 

Nem felejtettem még el, milyen nehéz volt kamasznak lennem, mennyire örültem, ha volt értő felnőtt, akivel szót értettem…ezért lettem „gyermekvígasztaló” szakember, akihez bátran bekopoghat minden serdülő, írásban, telefonon, és személyesen.

 

Erről az oldalról nem hiányozhat a foltvarrás sem, hiszen ez a nagyon ősi, nagyon női kézimunka a szívemhez nőtt, a rongyok, anyagmaradékok gyűjtése kiskorom óta megmaradt. hogy valami új, valami nemes születhessen belőlük. Ez a tevékenység nem magányos műfaj, 14 éve varrunk együtt barátnőimmel heti rendszerességgel. Ezen a helyen sokat megmutatunk, megosztunk szeretettel a patchwork=foltvarrás rejtelmeiből, az oldal látogatóival.

 

Aki bekukkant hozzám, a virtuális Műhelyembe, szívesen mutatok neki abból a tevékenységcsokorból is, amit művészetterapeutaként végzek. Az alkotásokból, illetve akinek kedve tartja, csatlakozhat is egy-egy csoporthoz, alkotni, ilyen módon találkozni önmagával, másokkal. Amit szavakkal nem tud kifejezni, ott van egy másik „nyelv”…az alkotó tevékenység.

 

Horváth AnnaMária



Brummogda


Napsütötte Pécs városban van egy hosszú, ferde utca,
fehér köves térre fut ki, keresse meg, aki tudja!
Itt, az utca egyik végén van egy icipici üzlet,
ahová a vándor gyermek ha elfáradt, becsücsülhet.
Kik naponta járnak arra, csak a fejüket vakarják:
Ez miféle bolt lehet, hogy kirakatát mackók lakják?
Ez miféle bolt lehet, hogy ajtajában egy mackó ül,
és ha kérded, nem felel, csak dörmög valamit mackóul?
És vajon mi kapható itt? Mackósajt? Vagy mackónadrág?
Elárulom most a titkot, de csak jó medvéknek add át!
Úgy hívják az apró boltot Pécs városban, hogy Brummogda,
és e boltban mackók élnek, járnak-kelnek nagy brummogva.
Itt születtek, itt is laknak, tűvel varrták össze őket,
medve lányokat-fiúkat, selymes talpú medve-nőket.
Dobozokban áll a mackók bundájához itt a kelme,
üvegekben kis szemecskék, rekeszekben mackóelme,
fiolákban mackólélek, megtölteni a kész testet,
lélek, amivel a mackó másik mackókat szerethet.
De kórház is ez a kis bolt, ahová a nénik, bácsik
elhozzák a régi mackót, mert ha beteg, nem kell másik.
Megvárják, hogy meggyógyuljon, orrot, szemet kapjon újra,
amivel a többi mackót megszagolja, megbámulja.
Én is jártam egyszer arra, tárva-nyitva volt az ajtó,
és az asztalon kiszabva éppen engem várt egy mackó.
Összevarrtam, teletömtem, tettem bele mackólelket,
s mondtam, hogyha kedve tartja, jövőre nálunk telelhet.
Medve tarja - válaszolta, mert csak mackónyelven értett,
de ahhoz, hogy velem jöjjön, ez a két szó pont elég lett.
Belebújt a kapucnimba és fölmentünk a Mecsekbe,
gyalogúton zötykölődött az újszülött kicsi medve.
Hunyorgott a napsütésben, csodálkozott a tavaszra,
megnéztük, a fák tövében hogy zöldell a medvehagyma.

 

Tóth Krisztina költőnő írta március 6-án, miután benn járt a Brummogdában

 

Bejelentkezés