macifacebook


VÁLJ RAJONGÓVÁ! >>>

Titkos időnk

Van egy belgyógyász ismerősöm, aki kitűnő orvos hírében áll. Érdekes módon nem a leleteket böngészi és nem csak a műszerekre hagyatkozik, hanem az intuícióira. Amikor hozzá kerül egy beteg, mindjárt az első találkozásnál le szokta szögezni, hogy ő meggyógyítani senkit nem tud. Ő csak kísérő lehet azon az úton, amelyen a beteg maga indul el – a többi már nem az ő dolga.

Azt hiszem, Horváth Anna Mária valami hasonlót művel a hozzá betévedőkkel: kíséri őket, segít nekik utat találni.

A Brummogda, ez a varázslatos medveház ilyen értelemben rendelő is. A beteg macik mellett a beteg, vagy csak épp bizonytalan lelkek gyógyulnak itt. Nem ismerek sivárabb és hatástalanabb mondatot, mint azt, hogy „Szedd össze magad!” Soha elesett, válságban lévő ember még nem tért magához egy ilyen felszólítástól. A mondatban, amely olyan sokszor elhangzik, részvétlenség és türelmetlenség van. Horváth Anna Mária tudja, hogy az efféle mondatokra semmi szükség, mert aki válságban van, azt csak meghallgatni és kísérni lehet, felszólítani – bármire – nem. És minek is? Majd ő eldönti, mit szeretne, csak hagyják megnyugodni. Ha megtapasztalja, hogy a világ nem süket és nem vak, akkor visszatér majd a bizalma és egyedül is talpra áll.

Ebben segíthetnek a mackók. Én magam mélyen elfogult vagyok mackóügyben, hiszen van egy Medve névre hallgató fiam, ezen kívül jelentős bundás állatsereglettel osztom meg a lakásomat. A medveség nálam tehát gyűjtőnév. Minden medve, ami puha, szerethető és a gyerekléthez kapcsolható. Medveség játszani hagyni a másikat és medveség elmélyülten együtt játszani, medveség este az ágyban mesét olvasni és reggel későn kelni fel. Medveség

semmit sem csinálni, csak ülni a földön és hagyni, hogy, jöjjenek-menjenek a gondolatok. Nem hinni, hogy csak a hasznosan eltöltött idő hasznos, tudni, hogy a haszontalan még hasznosabb lehet.

Mostanság éppen úgy élünk, mint Michael Ende regényében azok a szegény megrablott emberek, akik elzálogosították életük pillanatait az Időbanknak. A Brummogdában pedig van valaki, aki hallgat, mint Momo, és nem hagyja, hogy hasznos, titkos időnket elvesztegessük. Ha épp nem hallgat, akkor mesél, meglehetős medvehemenciával.

Az is jó, tessék kipróbálni!

Egyszer az a bizonyos orvos azt mondta nekem, hogy próbáljak fele annyit csinálni az életemben, mint eddig, de ami megmarad, azt kétszer annyi ideig. Vagyis, bár nem így fogalmazott, azt javasolta, hogy ne sajnáljam medveségekre az időt: se téli álomra, se másra.

És aki magától nem sajnálja, az megtanulhatja mástól se sajnálni, elvégre ha másban nem is, abban hasonlítunk, hogy mind medvék vagyunk.

 

Bejelentkezés